A visszaesés és a felépülés folyamata

„A visszaesés a felépülés folyamatának része.” Hallottuk már mindannyian ezt a mondást, ugye? Néhányan magunk is kimondtuk már, de mit jelent? Azt jelenti, hogy számítanunk kell a visszaesésre? Aktívan törekednünk kell rá? Kudarcnak számít ez, vagy fejlődésnek, mert „a folyamat része”? Ha nem esem vissza, az azt jelenti, hogy kihagytam a felépülés egy kulcsfontosságú szakaszát? Nem; egyáltalán nem.

Csak a barátok és a család találta ki ezt a mondatot, hogy tompítsa a „bűntudat” csapását a függők számára? Más szóval, ez egy megnyugtató mondat, amely pusztán attól tartja vissza a függőket, hogy újra kontrollálhatatlanul zuhanjanak? Valószínűleg ez is része, de biztosan nem az egész magyarázat.

Azt állítani, hogy a visszaesés a felépülés része, kissé félrevezető. A józanság azt jelenti, hogy tartózkodsz az alkoholtől vagy attól a szertől, amely a te választásod. Egy józan ember számára a visszaesés azt jelenti, hogy újra használja ezeket a szereket és az alkoholt. Ez azt jelenti, hogy a visszaesés a józanság teljes ellentéte, ezért azt állítani, hogy az egyik a másik folyamatának része, nem sok értelme van; majdnem olyan, mintha azt mondanánk, hogy „az orvosi egyetem otthagyása” része annak a folyamatnak, hogy orvos legyen belőled.

Akkor miért használjuk egyáltalán ezt a mondatot?

Mert bár a két fogalom (visszaesés és felépülés) kölcsönösen kizárja egymást, a mondat mégsem téves. A józan emberek többsége – akik már sok éve józanok – valamikor visszaesett. A visszaesés azonban inkább emlékeztető volt a függőknek, nem pedig csúszós lejtő a függőségbe. Akik visszaesnek, sokan erősebben állnak talpra. Igen, újrakezdik a józansági dátumukat, de az agyuk kémiája egyensúlyba került, és már nem tekintenek pozitív élményként arra az időre, amikor drogoztak.

De ez azt jelenti, hogy vissza kell esned ahhoz, hogy felépülj? Nem, és ha mégis visszaesel, ne hibáztasd vagy szégyelld magad; értsd meg, mit tettél, és lépj tovább.

Hagyd abba az ivást, kezdj bele valami másba

Minden függő azt kívánja, hogy a betegsége gyógyítható legyen, de nem az. Józanná válni nem valami, ami „kész”, hanem egy életen át tartó küzdelem. És erről van szó, amikor azt mondják: „a visszaesés a felépülés folyamatának része”. Az életed során leszel mélyponton, érzed magad egyedül, vagy rózsaszín szemüvegen át gondolsz vissza a „régi szép időkre”. Ezek a tényezők visszaeséshez vezethetnek.

Ha teljesen tartózkodhatnál, és egyszerűen józan maradhatnál, az életed sokkal könnyebb lenne, de szinte soha nem így alakul. Ettől függetlenül különbség van aközött a visszaesés között, amely tönkreteszi a haladásodat és kontrollálhatatlanul mélyül, és aközött, amelyet egy gyenge pillanat okoz, és visszaterel a józanság útjára.

Ha a visszaesés teljes zuhanást jelent vissza a drogok és az alkohol rutinjába, akkor sok orvos és sorstárs egyetért abban, hogy az illető még nem volt készen a józanságra. Akik viszont visszaesnek, és a régi szokásokba süllyedés helyett új motivációval térnek vissza a józanságukhoz, azoknak a haladása nem veszett el a visszaeséssel, hanem erősödött.

Túl gyakori, hogy az emberek a „régi szép időkre” gondolnak vissza – a hangsúly a „szépen” van. Mindannyian emlékszünk egy ételre vagy édességre, amit gyerekként imádtunk, de felnőttként kipróbálva látjuk, hogy közel sincs olyan jó, mint ahogy emlékeztünk. Valamilyen szempontból a visszaesés is ilyen: az agyunk megmondja, mire van szükségünk, és engedünk. Ha azonban van elszántságod, és ezúttal elkötelezett vagy, hogy józan maradj, a visszaesés lehet az a katalizátor, amelytől újult lendülettel újítod meg az elköteleződésedet.

Használj józansági számlálót a számoláshoz

Számos tanulmány összekapcsolta a tartózkodás időtartamát a felépüléssel, az egészséggel és a visszaeséssel. Azt találták, hogy akik hosszabb ideje józanok, általában kevesebbszer esnek vissza. Például akik kevesebb mint egy éve józanok, nagyobb eséllyel esnek vissza. Valójában három felnőttből kettő visszaesik, ha még nincs egy éve józan.

Eközben azoknál, akik túljutnak egy év józanságon, a felépülési arány 50% fölé emelkedik. (NIH, 2007). Ez jelentős különbség, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a felépülésben lévők 90%-a „legalább egy enyhe vagy közepes megbotlást” élt át (Psychology Today, 2012).

Más szóval, noha ellentétei egymásnak, úgy tűnik, a „visszaesés” sokak „felépüléséhez” szervesen kapcsolódik, de nem mindenkiéhez. És bár mindig azzal a szándékkal kell elindulnod, hogy végleg józan maradj, a visszaesések megtörténnek, és ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnod. Gyakran többet tanulunk a hibáinkból és kudarcainkból, mint a sikereinkből. Nem törekszünk a kudarcra, de nem is ragadunk bele: megnézzük, mit tanulhatunk belőle, növekedünk, és fejlődünk.

Egy józansági számláló alkalmazás (például az I Am Sober) segíthet, hogy továbbra is tartózkodj az ivástól, vagy elkezdj felismerni, hogy van egy problémád. A józansági számláló több, mint a hónapok, hetek, napok és órák egyszerű számolása: egy teljes naptár, amely megmutatja, mennyi idő telt el a visszaesések között. Ha például azt veszed észre, hogy a visszaesések közötti időköz egyre rövidebb, akkor érdemes lehet újragondolnod a stratégiádat és/vagy a támogató csoportodat, hogy józan legyél. Ha viszont más tendenciát látsz – hogy 7 napig bírtad, aztán 24-ig, aztán 90-ig –, akkor látod a haladásodat, és elkezded megérteni, hogyan javult a felépülésed a visszaesések ellenére.

Emlékezz rá, hogy a drogok és az alkohol hatnak az agyadra. Nemcsak az ítélőképességedre és a viselkedésedre, hanem a kémiai egyensúlyra is. Amikor a józanságot választod, az agyad felülírását választod. Egy szokás felülírása pedig ugyanolyan nehéz, mint egy újat elkezdeni. Gondolj csak arra, hány újévi fogadalom törik meg már januárban. Nem könnyű átírni az agyad, de ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy idővel valóban könnyebb lesz.