Nőnek a droproblémák, miközben csökken a várható élettartam

2016-ban csökkent az átlagos várható élettartam, és döbbenetesen nőtt a drogtúladagoláshoz kapcsolódó halálesetek száma.

A várható élettartam csökkenése

A várható élettartam csökkenése manapság ritka, hiszen a környezetünket nagy részben kézben tartjuk, és folyamatosan hatalmasat lépünk előre a technológiában és az egészségügyben – nem beszélve arról, mennyi pénzt fordít az Egyesült Államok az orvosi ellátásra. Az iparágban sok szakember még Aubry de Grey mondását is hangoztatja: „Az első ember, aki 150 évig fog élni, már megszületett”, még ha ez kontextusból kiragadva hangzik is; Aubry de Grey 2013-ban pontosított: „valószínűleg ma is él. A valószínűséget 90%-ra tenném, bár az 70%-ra is csökkenhet” (Forbes).

Ebben a gondolatban van igazság, hiszen a várható élettartam utoljára 1993-ban csökkent, az AIDS-járvány legsúlyosabb évében. Ne feledjük, az csak egyéves visszaesés volt. A 2016-os adatok összesítése és közzététele után azonban már két egymást követő évben esett a várható élettartam. Ezt megelőzően utoljára 1962 és 1963 között, az influenzajárvány idején láttunk kétéves csökkenést.

2015-ben csökkent a várható élettartam, 2016 pedig folytatta ezt a trendet, miközben megduplázódott a túladagolásos halálesetek száma. Ha a 2017-es adatokat is összesítik, az amerikai történelemben ritka, három egymást követő évben csökkenő várható élettartamot láthatunk.

Még beszédesebb, hogy Amerikában a vezető halálok a szívbetegség volt. A gyógyszerek és az egészségügy fejlődésével azonban a halálozás szinten maradt. 2016 volt az első év, amikor a szívbetegség miatti halálesetek csökkenése már nem ellensúlyozta a drogtúladagolásos halálesetek hatását. Ez is azt mutatja, hogy biztosak lehetünk: van összefüggés a várható élettartam és az opioidválság között. Ezért kap ekkora figyelmet az opioidválság , hiszen éles összefüggés van az opioidokkal kapcsolatos halálesetek növekedése és a várható élettartam csökkenése között. Ráadásul minden korábbi esetben, amikor a várható élettartam csökkent, betegség vagy vírus állt a háttérben. Különösen aggasztó, hogy most a várható élettartam csökkenését a „kétségbeesés betegségeinek” növekedése kíséri.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) azt is megjegyzi, hogy a droggal kapcsolatos halálesetek többsége a fiatal és középkorúak körében történt; a legmagasabb drogos halálozás a 25–54 éveseknél volt. Bár az opioidok a halálesetek nagy részét (értsd: a többségét) adják, az alkoholizmus, az öngyilkosság és más szerek túladagolása is jelentősen nőtt.

Opioidtúladagolási járvány

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint az opioidok (köztük a fentanil, a heroin és a vényköteles fájdalomcsillapítók) több mint 42 249 embert öltek meg 2016-ban , ami több, mint bármely korábban rögzített évben, és 28%-os növekedés az előző évhez, 2015-höz képest. 2016-ban az opioidtúladagolásos halálesetek száma ötszöröse volt az 1999-esnek. A túladagolási arány a következő öt államban volt a legmagasabb: Nyugat-Virginia, Ohio, New Hampshire, Pennsylvania és Kentucky, de 26 államban jelentősen nőtt a drogtúladagolásos halálozás.

Nemcsak 2014-ről 2015-re nőtt a szám, amikor a szintetikus opiátok miatti halálos túladagolások 9500-ra emelkedtek, hanem 2015-ről 2016-ra a halálozás több mint a kétszeresére, 19 400-ra nőtt. A heroin miatti halálesetek 20%-kal, a többi fájdalomcsillapítóé 14%-kal emelkedtek.

Eric Eyre – az oknyomozó újságírás 2017-es Pulitzer-díjasa – Nyugat-Virginiába ment, hogy felmérje, mennyire súlyos a droprobléma. A nemzeti válságot kisebb léptékben örökítette meg. Két gyógyszercég 20,8 millió opioidot szállított az elmúlt évtizedben , ami felháborító, hiszen a nyugat-virginiai kisvárosnak 2900 lakosa van. Tíz év alatt a két gyógyszertár 10 millió hidrokodon- és 10 millió oxikodon-tablettát osztott ki.

Droproblémák és a gazdaság

Az Egyesült Államok többet költ orvosi ellátásra, mint a világ legtöbb más országa. Az opioidválság egy működésképtelen rendszert mutat. Nem a finanszírozás a baj, hanem a nyújtott ellátás (vagy annak hiánya).

Az opioidok az 1990-es évek óta problémát jelentenek, függőséget okozó hatásuk pedig ennél jóval régebbi mintát követ. Először az ópiumról mondták, hogy nem okoz függőséget, és kigyógyít az alkoholizmusból. Amikor kiderült, hogy ez nem igaz, jött a morfin, amelyről azt állították, hogy kigyógyít az ópiumfüggőségből – miközben maga sem okoz függőséget. Aztán következett a heroin, majd a metadon, és így tovább.

Az opiátokról a szakértők évszázadok óta azt állítják, hogy nem okoznak függőséget, az ellenük való küzdelem módja pedig egyre nagyobb gond. Például az opiátok árának emelése nem segít, mert a függőket keményebb utcai szerekhez kényszeríti. Egyes biztosítások már nem fedezik a biztonságosabb fájdalomcsillapítókat, az olcsóbb, függőséget jobban okozó opiátokat viszont igen.

Az opiátok gazdasági hatásáról különféle számok keringenek, a Council of Economic Advisors (CEA) szerint azonban a teljes költség ennél jóval magasabb: az opioidválság 2015-ös gazdasági költsége 504 milliárd dollár.

Röviden: ez a helyzet tarthatatlan, sürgős cselekvésre és megoldásra van szükség.