Mi az opioidválság?

Az Egyesült Államokban naponta több mint 90 ember hal meg opioidtúladagolásban. A Centers for Disease Control and Prevention becslése szerint a vényköteles gyógyszerekkel való visszaélés gazdasági terhe meghaladja a 78,5 milliárd dollárt – ez csak a vényköteles gyógyszerekkel való visszaélésre vonatkozik, a szintetikus változatokat és az olyan illegális utcai szereket, mint a heroin, nem számolva (Med Care. A vényköteles opioidok túladagolásának, visszaélésének és dependenciájának gazdasági terhe az Egyesült Államokban, 2013). Az opioidválság azért gyakorol ilyen jelentős költségvetési hatást Amerikára, mert az egészségügy, a függőségkezelés és a büntető igazságszolgáltatás költségei is hozzátartoznak. Hogyan fajulhatott idáig a helyzet?

Mik az opioidok?

Az opioidok fájdalomcsillapítók, amelyek az idegrendszerhez kapcsolódnak, és gyorsan dependenciát alakítanak ki (ez okozza az elvonási tüneteket). Az orvostudományban fájdalomcsillapításra használják őket, mert az opioid az agyad opioidreceptoraihoz kötődik. Ettől tompul a fájdalomérzet, és sokaknál eufórikus (vagy beállt) érzést kelthet. Közben azonban átprogramozza az agyad „jutalmazó” rendszerét, és az azonnali kielégülés iránti igényt kelt, ami ezzel jár. Emiatt válik sok ember függővé.

Az opioidok sokféle formában léteznek: folyadék, tabletta, pirula, por stb. A leggyakoribb vényköteles szerek közé tartozik a fentanil (egy szintetikus opioid), a kodein, a morfin, az oxikodon és a hidrokodon; némelyiket inkább a márkanevén ismerik, például Vicodin, OxyContin és Percocet. Orvosok és fogorvosok gyakran írják fel ezeket, hogy tompítsák a műtét utáni fájdalmat.

A heroin a legismertebb illegális opioid. A heroint általában injekcióban adják be, így a hatása azonnali, mert elárasztja az egész testet. A vényköteles gyógyszerek abban különböznek, hogy tablettába sűrítik őket, és a hatásuk fokozatosabb, ahogy lassan megemésztődnek. Ha már kialakult a függőség, sokan a heroinhoz fordulnak, mert nem kell hozzá recept, és jóval olcsóbb.

Mikor kezdődött az opioidválság?

Nagyjából 20 évvel ezelőtt. Az 1990-es években a gyógyszergyártók arról biztosították az orvostársadalmat, hogy az opioidok nem okoznak függőséget, ezért az egészségügyi szolgáltatók sokkal nagyobb ütemben kezdték felírni a fájdalomcsillapítókat.

Most, csaknem két évtizeddel később, a félrevezető információk következményei előtérbe kerültek. 2015-ben kétmillió amerikai szenvedett szerhasználati zavarban (csak az opioidokat és a vényköteles gyógyszereket számolva). Több mint egynegyedük (591 000) heroinhasználati zavarral küzdött, és 33 000 amerikai halt meg opioidtúladagolásban (CBHSQ. 2015-ös Nemzeti Felmérés a Szerhasználatról és az Egészségről: Részletes táblázatok. Szerhasználati és Mentális Egészségügyi Szolgáltatások Hivatala).

Az opioidválság súlyosságát mutatja, hogy a fájdalomcsillapítót felírt betegek 29%-a visszaél velük (CBHSQ. Az opioidok nem rendeltetésszerű használatának, visszaélésének és a függőségnek az aránya krónikus fájdalomnál, 2015), és majdnem a heroinhasználati zavarral élők 80%-a felírt fájdalomcsillapítókkal való visszaéléssel kezdte (Samhsa. A fájdalomcsillapítók nem gyógyászati célú használata és a heroinfogyasztás megkezdése közötti összefüggések az Egyesült Államokban, 2013).

Ki a hibás?

Ez strukturális probléma: a félrevezető információk elindíthatták, de az egészségügyi rendszer nem javított a helyzeten. Bár az orvosok, az egészségügyi szolgáltatók és a gyógyszergyártók az utóbbi időben éles vizsgálat alá kerültek, a válságot az egészségbiztosítási rendszer sem enyhíti. A biztosítók és a gyógyszertári ellátásszervezők többsége az erősebben függőséget okozó opioidokat teszi könnyen elérhetővé, mert olcsóbbak a biztonságosabb alternatíváknál.

A buprenorfin például olyan opioid, amelynek kisebb a túladagolási kockázata, mint másoknak. Vegyük azonban Alisa Erkes esetét, aki krónikus, szúró hasi fájdalommal élt. Két évig Butranst (buprenorfin) írtak fel neki, de amikor a biztosítója (UnitedHealthcare) már nem fedezte a gyógyszert, alternatívát kellett keresnie.

Erkes asszony orvosa végül talált egy helyettesítőt, amelyet a biztosítója fedezett: egy hosszú hatású morfint, amelyről tudott, hogy magasabb kockázati és dependencia-kategóriába tartozik. Erkes asszony fellebbezett a biztosító elutasítása ellen, de nem járt sikerrel (Butrans elutasítása, 2017). A végeredmény az, hogy Erkes már nem kaphatja meg a Butranst, a biztonságosabb opioidot havi 342 dollárért, viszont jóváhagyták neki a veszélyesebb morfin-alternatívát havi 29 dollárért.

Mit tesznek ez ellen?

Az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma (HHS) azon dolgozik, hogy megoldást találjon: javítja a kezeléshez és a felépülési szolgáltatásokhoz való hozzáférést, erősíti a lakosság egészségügyi megfigyelését (hogy megelőzzék a további mulasztásokat, és naprakészek maradjanak), megváltoztatja a fájdalomkezelés bevált gyakorlatait, és ösztönzi a túladagolást visszafordító gyógyszerek használatát. Eközben a National Institutes of Health (NIH) opioidkutatási kezdeményezést jelentett be, és gyógyszergyártókkal, valamint kutatókkal is együttműködik, hogy mélyebben feltárja ezt a kérdést.