Hogyan küzdött meg Samuel Jackson a függőséggel

„A rehab során megértettem néhány dolgot a karakteralkotásról. Megértettem, hogy teljes emberek megteremtéséhez tudnunk kell, honnan jövünk, hogyan hibázhatunk, és hogyan küzdhetjük le a dolgokat, hogy erősebbek legyünk.”

Samuel Jackson a valaha volt legnagyobb bevételt hozó színészek egyike. 47 éve színészkedik, és közel 150 filmbenszerepelt. Jackson áttörő szerepe Gator Purify volt Spike Lee 1991-es Dzsungelláz című filmjében. A legismertebb alakításai azonban Jules Winnfield a Ponyvaregényben és Nick Fury a Marvel-univerzum filmjeiben. Samuel L. Jacksont az egész világon ismerik.

Sokan ismerik a nevét, még többen a szerepeit. Azt viszont kevesen tudják, hogy felépülő függő.

Egy déli gyerekkor

Samuel Leroy Jackson 1948. december 21-én született Washingtonban, D.C.-ben. Nem sokkal születése után anyjával a tennessee-i Chattanoogába költözött. Ott nőtt fel több erős női példakép mellett: az anyja, Edna nénje és a nagymamája mellett.

Jackson már kicsi korától nagy intelligenciáról és kíváncsiságról tett tanúbizonyságot. Ezeket az érdeklődéseket nagyrészt Edna nénje, aki tanárnő volt, ápolta. Jackson apja nem sokkal a születése után elhagyta az anyját. Így amikor Chattanoogába költöztek, Jackson anyjának dolgoznia kellett, hogy eltartsa magát és a fiát.

Amikor Jackson még túl kicsi volt ahhoz, hogy iskolába járjon, Edna nénje magával vitte a negyedikes osztályába, és hátul ült. Úgy bánt vele, mint a saját diákjaival, így több évvel idősebb gyerekekkel együtt tanult. Edna nénje volt az is, aki először megismertette a színészettel. Magával vitte a helyi mozi filmjeire.

Jackson mindig jól tanult. Dadogott azonban, ami csorbát ejtett az önbizalmán. Végül lelki erővel féken tudta tartani a dadogását, bár ma is előfordul, hogy küzd vele. A délen több iskolába is járt, amelyek többsége szegregált volt.

Miután leérettségizett a chattanoogai Riverside High Schoolban, felvételt nyert az atlantai, Georgia állambeli, történelmileg afroamerikai Morehouse College-ba. Jackson 1966-ban kezdte a tanulmányait a Morehouse-on, először tengerbiológiát, majd építészetet tanult, végül a színművészetnél kötött ki.

A színészet iránti szeretete több színházi előadás megtekintése és azokban való szereplés után éledt újjá. A diplomáját azonban nem tudta időben megszerezni.

1969-ben Jackson a Morehouse University harmadéves hallgatója volt. Alig egy évvel voltunk a neves aktivista, Martin Luther King Jr. meggyilkolása után. Jackson nagyon aktívan részt vett a polgárjogi mozgalomban, és úgy látta, hogy az egyetemének is reformokra van szüksége. Több évfolyamtársával együtt a Morehouse College kuratóriumának tagjait túszul ejtette, amíg azok bele nem egyeztek ezekbe a reformokba.

Sajnos Jackson tettei nem maradtak büntetlenül. Jogellenes fogva tartásért elítélték, és két évre eltanácsolták az iskolából.

Egy színész szenvedélye

Amíg nem tanulhatott, Jackson Los Angelesbe költözött, és szociális munkásként dolgozott. A színészi álmáról azonban soha nem mondott le. Amint lejárt a kétéves eltiltása, visszatért a Morehouse College-ba, és 1972-ben megkapta a színművészeti Bachelor of Arts diplomáját. Második tanulmányi időszaka alatt ismerte meg későbbi feleségét, LaTanya Richardsont, aki a közeli Spelman College-ba járt. A pár csatlakozott a Black Image Theater Companyhez, ahol Jackson az első fellépései között szerepelt.

A délen élve azonban Jackson csak a feketeség sztereotípiáira épülő szerepeket kaphatta. Így 1976-ban Jackson és Richardson New Yorkba költözött, ahol Jackson csatlakozott a Negro Ensemble Theater Companyhez, és több Off-Broadway-előadásban játszott. A színészet iránti szenvedélye továbbra is megvolt, de nem kapta meg a vágyott szerepeket. Nem sejthette, hogy 1981-re az élete jobbá kezd fordulni.

1981-ben Jackson két olyan emberrel találkozott, akik kulcsszerepet játszottak a sikerében: Morgan Freeman és Spike Lee.

Színésztársa, Morgan Freeman erős támasza volt Jacksonnak, és folyamatosan arra buzdította, hogy nagyobb és jobb szerepeket keressen. Spike Lee, aki akkoriban az NYU filmhallgatója volt, megosztotta vele néhány filmötletét, és később rábeszélte, hogy játsszon bennük.

Mielőtt azonban Jackson kiaknázhatta volna a benne rejlő lehetőségeket, szembe kellett néznie a legnagyobb akadályával.

Függőség

Az 1980-as években Jackson feleségül vette egyetemi szerelmét, LaTanyát, és 1982-ben megszületett a lányuk, Zoe. Ebben az időben Jackson még mindig nehezen kapott nagyobb szerepeket. Több kisebb szerepe volt olyan filmekben, mint A herceg nősül, a School Daze és a Nagymenők.

Jackson pénzügyi és szakmai nehézségeinek fő oka a függőségeivoltak. Jackson azt állítja, hogy 15 éves kora óta drogozott szórakozásból. Amikor azonban az 1970-es évek végén New Yorkba költözött, az ivása és a drogozása fokozódott. Erősen inni kezdett, és rendszeresen használt marihuánát és LSD-t. Az évek múlásával Jackson függővé vált ezektől a szerektől. Nemcsak hogy függő lett, a használt drogjainak listája is bővült. Egy közelmúltbeli interjúban Jackson ezt mondta:

„Nagyon jó színházi hírnevem volt. Tény, hogy kibaszott drogos voltam, és sokszor teljesen kimentem magamból, de jó hírnevem volt. Pontosan megjelentem, tudtam a szöveget, eltaláltam a jeleket. Nem kerestem sokat, de művészileg nagyon elégedett voltam. Pulitzer-díjas darabokban játszottam. Olyan emberekkel dolgoztam, akik jobbá tettek, akik kihívás elé állítottak. Tehát jól csináltam a dolgokat, csak az az egy dolog állt az utamban: a függőségem. És amikor az elhárult – bumm! Kitárult az ajtó.”

A színházi előadásokban Jackson és a színésztársai gyakran betéptek – különösen savra – a fellépés előtt.

Ez a rituálé más drokok használatához vezetett. Jackson a drogozása mértékének egyik fő okaként az önsajnálatot említette. Azt mondta, amikor nem keresett sokat, arra gondolt: „szegény én…”, és bedrogozott, hogy elfelejtse, mit érez.

Amíg Jackson drogozott, senki és semmi más nem számított, csak ő maga. Azóta azt mondta, amikor drogozott, nem volt gyengéd a feleségéhez és a lányához, és „kicsit őrült” volt. Csak ivott, betépett és színészkedett.

De még a színészetben sem tudott mindent odaadni, mert bódult állapotban volt. Jackson tisztában volt a kiterjedt drogozásával, de eltitkolta a családja elől. Ennek ellenére akkoriban őszintén nem gondolta, hogy problémája van.

Azt állítja, hogy mivel folyamatosan dolgozott, és nem csinált semmi törvénytelen dolgot, például nem rabolt ki senkit drogpénzért, azt hitte, minden rendben van. Ez gyakori probléma az alkoholistáknál és a függőknél: mivel nem illenek abba a sztereotip függőképbe, amely a fejükben él, nem gondolják, hogy szerhasználati problémájuk van.

Ez azonban nincs így. Csak annyit jelent, hogy még „nem” veszítették el az életükben mindent és mindenkit. Gyakran maguk is azzá a sztereotípiává válnak, ha nem lesznek gyorsan józanok.

Jackson ritkán beszél a drogozásáról, de gyakran meséli el, hogyan lett józan. Jackson 1991-ben ért mélypontra, majdnem két évtizednyi drog- és alkoholfogyasztás után. Elment egy legénybúcsúra, és késő éjjel kokainnal tért haza. Beindította a tűzhelyet, hogy „főzze” a kokaint, de elájult, mielőtt befejezte volna.

A felesége és 8 éves lánya a konyha padlóján talált rá, drogok és kellékek között. Ekkor a szerettei rábeszélték, hogy menjen rehabilitációra. Jackson így beszélt az esetről:

„Azt hiszem, el akartam kapattatni magam. Elmentem egy buliba, túl sok tequilát ittam, és hazafelé úgy döntöttem, hogy kokaint kellett szereznem, hogy kiegyensúlyozzam magam, mert részeg voltam.”

Jackson a szerencsés felépülő függők közé tartozik. A felépülés soha nem könnyű, de neki már az első próbálkozásra sikerült józanná válnia. 1991-ben jött ki a rehabilitációról, és azóta is józan – több mint 28 éve! Jackson soha nem restellt beszélni a józanságáról. 2016-ban élő televízióban osztotta meg, hogyan lett józan.

Amikor átvette a BET Életműdíját, megköszönte feleségének, LaTanyának és lányának, Zoe-nak, hogy rehabilitációra küldték, és soha nem adták fel őt.

A józanság ajándékai

Jackson korai pályáját nagyrészt a szerhasználata határozta meg, a színészkedéssel töltött idő java részét azonban már józanon élte. Sőt, a józanságának tulajdonítja, hogy a karrierje kitartott.

„Nálam közvetlen összefüggés van a józanná válás és a siker között, mert amikor rehabilitáción voltam, Spike Lee felhívott (az 1991-es Dzsungelláz miatt). Ahogy ez megtörtént – ahogy a Dzsungelláz megtörtént –, elkezdtem Hollywoodban ebédelni. Vagy megkaptam azt a díjat Cannes-ban, azt a díjat Cannes-ban nekem találták ki. A sikerem tehát közvetlenül összefügg azzal, hogy józan lettem, hogy rátaláltam magamra, és megértettem, milyen tehetségeim vannak, és hogyan tudom azokat pozitív módon kamatoztatni, nem pedig abban a negatív módon, ahogy korábban.”

Jackson ugyanis mindössze két héttel a rehabilitáció elhagyása után kapta meg az áttörő szerepét, Gatort Spike Lee Dzsungellázában. Az irónia? A karaktere kokainfüggő volt. Bár már közel 20 éve színészkedett, ez a szerep lökte be a hollywoodi sztárságba. Alig néhány évvel később, 1994-ben Jackson játszotta Jules Winnfieldet a kultikus Ponyvaregényben. Ez a két szerep tette őt azzá a közismert névvé, aki ma. Ezek indították el azon az úton is, amelyen az elmúlt 30 évben milliárdokat keresett.

Jackson magáért marad józan, de megváltoztatta a családja minden tagjának az életét. Az apja alkoholistaként halt meg, a lányának pedig már nem kell ugyanezt átélnie. Jackson már közel három évtizede józan, de ez nem jelenti azt, hogy a felépülés most már könnyű számára. A józanság napról napra történik.

Bevallja, hogy időnként még mindig részeges vagy betépett álmai vannak. Bár ez teljesen természetes, és nincs mit szégyellni rajta, a felépülő függőknek így is nehéz lehet. Jackson azonban azzal marad józan, hogy emlékezteti magát a józanság minden ajándékára, amelyet megkapott.

Az A-listás színész gyakran beszél arról, hogy józanodása óta jobban tud kapcsolódni a karaktereihez. Amíg még drogozott, a felesége, LaTanya – maga is színésznő – azt mondta neki, hogy nagyon intelligens, de nem visz elég életet a karaktereibe.

Akkoriban Jackson fogalma sem volt, mire gondol. Józanodása után azonban felgyulladt a lámpa. A józanság előtt annyira a karaktere megértésére koncentrált, hogy soha nem kapcsolódott a színésztársaihoz. Kapcsolódás nélkül a játék nem tud valóságosnak tűnni. Most azt mondja, sokkal inkább a színésztársaival való kapcsolatok építésére figyel, ami segíti, hogy organikusabban játsszon.

Jackson egyedi játékstílusa és fékezhetetlen intelligenciája milliók rajongását és néhány rangos színészi díjat hozott neki. Józanságában tucatnyi díjra jelölték, és többet meg is nyert, köztük a BAFTA-díjat a legjobb férfi mellékszereplőnek a Ponyvaregényben, a Black Reel-díjat a legjobb férfi mellékszereplőnek a Django elszabadulban, és még sok mást.

Nem titok, hogy Jackson józansága figyelmesebb emberré és sikeresebb színésszé tette. Józanodni soha nem könnyű. Van, akinek elsőre sikerül, van, akinek néhány évbe telik. Az igazság azonban az, hogy a józan élet a legmerészebb álmaidon is túlmutató élményeket kínál. Jacksonnak voltak céljai, de soha nem képzelhette magát oda, ahol ma van.

Az olyan hírességek, mint Samuel L. Jackson, nemcsak arra inspirálnak másokat, hogy józanok legyenek, hanem azt is megmutatják, hogy ez lehetséges. Hírességéből adódóan Jackson azt mondja, volt már olyan bulikon, ahol a drokok széles választéka volt, köztük „kokainnal teli tálak”, de őt nem kísértik meg. Napról napra dolgozik a józanságán.